a rendes kerékvágásba, bár igazán nincs rendszer az életemben. Részmunkaidős állást keresek, amíg be nem indul az üzlet. A héten voltam pár üzletben a termékekkel, de rossz napot választottam, St. Patrick napját, és az egész belváros zsúfolt volt, a buszok eltérítve, így a Royal Avenue-n gyalogosan is lehetett közlekedni. Akinek megmutattam a portékát, azoknak tetszettek, de válasz csak jövő hét vége körül várható. Majd írni fogok a belfasti kastélynak is, Marian aszondja, hogy ott szoktak esküvők lenni, talán érdekelné őket a szalvéta-tartó meg a poháralátét.
A repülőút visszafele jó szar volt, Ryanair, tele gép, megint utolsóként másztam fel, és két balkáni figura közé kerültem. Szerencsére ők is meg én is nagyrészt aludtunk, de az egyik tudott valamennyire magyarul, és beszélgetni akart, aztán később arra eszméltem, hogy a combomat simogatja. Elhúztam a lábam, és már emeltem a KRESZ-könyvet, hogy fejbevágjam vele, de szerencséjére nem folytatta. Marian most ügyesen megtalálta az érkezési oldalt (múltkor túlságosan elmerült az olvasnivalójában, és jól lecsesztem szegényt). Sőt, annyira jó fej volt, hogy felírta, hol parkol a kocsival, így pillanatok alatt meg tudtuk találni. Vagyis tudtuk volna, ha jól írja fel a számot... Végülis nincs nagy különbség az A2-17 és az A2-107 között, csak olyan 90 hely...:)
Ma megyünk megnézni az Alice csodaországbant, és mellesleg megnyerjük a lottót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése