Még mindig nem tudom elhinni, mi történt. Az agyam egyik része elfogadta, hogy Józsi beteg volt, mire orvoshoz került, már túl késő volt. Hiába a jól sikerült műtét, az átmeneti javulás az állapotában, a rák, mint egy nagy hullám, csak visszavonult, hogy aztán pusztító erővel ismét lecsapjon.
Másrészről meg ha arra gondolok, hogy mindig tele volt élettel, mindenkinek azonnal ugrott, ha segíteni kellett, egyszerűen nem fér e fejembe, hogy már nem fogok vele találkozni.
Persze, az élet megy tovább, de a sorstól ez egy rettentő aljas cselekedet volt.
Mikor fogynak el a könnyek?
Nagyon sajnálom. Közhely, hogy majd az idő megoldja, de az a helyzet, hogy így van. Én nem vesztettem el még sok mindenkit, de a mai napig nem fogtam fel, hogy nincsenek többé. Tudom, hogy nem találkozunk már, de az agyam nem tudja feldolgozni az infót. De hisz te is tudod. Nagyon közeli személyt vesztettél el...
VálaszTörlés