Válasz a gyűlöletre

 sokat gondolkoztam, hogy publikáljam-e ezt az írást, majd meglátjátok, miért, de azt hiszem, itt az ideje.

http://www.thesun.co.uk/sol/homepage/news/article1386585.ece?slideshowPopup=true&articleId=1386585&nSlide=4

Eredetileg teljesen más témáról akartam írni, de az most ráér, most ki kell írjam a dühömet.

Nem is tudom, hol kezdjem. Honnan van ennyi gyűlölet emberekben? Hogy ennyi időt, energiát, pénzt (pedig egészséges dolgokra költik, tojás, paradicsom, krumpli, miért nem eszik meg?) fektetnek abba, hogy egy, illetve az összes, általuk nem kedvelt csoport szórakozását tönkretegyék. Annyira egyszerű a megoldás: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, ha nekem nem tetszik egy program, nem veszek részt rajta. Még az is lehet, hogy nem egyszerűen közömbös, amit ott művelnek, hanem egyenesen utálom. Annyi más, hasznosabb dolog van, mint kövekkel, zöldséggel, gyűlölettel, indulattal dobálózni.

A magukat nagymagyarnak vagy igazmagyarnak tartók honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, milyennek kell lennie az országnak? Holnap már attól kell félnem, hogy a magasságom, a ferde kerítéslécként álló fogaim, vagy (ne adj’ Isten) az általam olvasott újság miatt ér atrocitás?

Egyik rendkívül meggyőző érvük (azon kívül, hogy „mocs-kos bu-zi”, aminek hallatára a felvonulók nyilván magukhoz térnek több éves vagy évtizedes csipkerózsika ,vagy éppen csipkejózsika-álmukból, szépen, rendezett sorokban hazamennek, körülülik az asztalt, elmormolnak néhány miatyánkot, és az elvárásoknak megfelelő életet kezdenek élni, azaz utcakövet tépnek fel, belépnek a gárdába, és parlagfüvet irtanak) az, hogy „én elfogadom a melegeket, de minek parádéznak?  A heterók sem kelletik magukat az utcán”. Egyrészt de, kelletik, másrészt azt gondolom, hogy Magyarországon MINDENKINEK joga van felvonulni anélkül, hogy támadásnak tenné ki magát.  A gárdát, a motoros felvonulásokat, a futóversenyek résztvevőit nem azért nem támadják, mert őket mindenki szereti és elfogadja, hanem azért, mert a legtöbb embert qrvára nem érdekli, annyira meg aztán végképp nem, hogy kimenjenek kimutatni az ellenszenvüket. Miért nem lehet a melegeket is békén hagyni? Körülbelül másfél óra alatt végigsétálnak a városon, ennyit azért ki ehet bírni, nem?

A másik „érv”-nek szánt szánalom, amitől falnak megyek: „lassan már én, a heteroszexuális vagyok kisebbségben, mert EZEKNEK persze mindent lehet”. Az ilyen emberek többségének fogalma sincs, milyen hátrányok érik a melegeket. Ha egy sok éve, vagy évtizede együtt élő meleg pár egyik tagja kórházba kerül, a másik nem kaphat felvilágosítást az állapotáról, mert hivatalosan nem családtag. Ha az egyik meghal, a másik nem, vagy csak nagyon nehezen örökölhet utána (még akkor is, ha van végrendelet). Nem vehetnek fel lakáshitelt a banktól párként, mert a kapcsolat nincs elismerve hivatalosként. Te hogy éreznéd magad, ha nemcsak információt nem kaphatnál a párodról, de még megvetően is adnák tudtodra orvosok, mentősök, rendőrök, akárki, hogy nemkívánatos személy vagy? És kevesebb joga lesz-e egy „normális” embernek attól, ha ezeket a jogokat biztosítják a melegek számára is? Nem hinném.

A kikent-kifent, hajtűdobálós, vonaglós melegek valóban nem tesznek jót az imidzsnek, szerintem sem segítik az elfogadottságot. DE: ők a kisebbségen belül is kisebbségnek számítanak, én ugyan nem voltam kint szombaton (ha otthon lettem volna se lett volna bátorságom kimenni), de a képek alapján nem ők alkotják a többséget. Minden nagyobb közösségben vannak feltűnési viszketegségben szenvedők. Ezek alapján ítéljük meg az egész csoportot?

És igen, ha egy meleg kimondja, hogy meleg, akkor igenis hős, pont az előbbiek miatt, mert baromira nem lehet könnyű ilyen közhangulatban, netán a közvetlen családi környezet által elítélt csoport egyik tagjának lenni, és ezt felvállalni mindenki előtt anélkül, hogy az ember ne rettegne attól, hogy a bejelentés után is lesz-e még családja, szóba állnak-e még vele, vagy leprásnak/betegnek/pszichológusra szorulónak tartják, akitől jobb, ha ezek után távol maradnak, mert a végén még elkapják a szörnyű kórt

Én nem akartam hős lenni. Mégis az lettem…. Elegem van a hazugságokból, a bujdoklásból, nem akarom tovább csinálni. Ítéljetek el, vagy szeressetek tovább (csak ne hívjatok telefonon, nem vagyok olyan állapotban...).