Mar korabban nezegettem rola kepeket, eleg Shetland-erzesem volt utana, kopar, kihalt, gyonyoru, es igy utolag is csak annyi kulonbseget lattam, hogy Donegalban vannak fak.
Inishkeel szigete foglyul ejtett minket, pedig előtte direkt megkérdeztem, hogy mennyi időnk van. A szigetre apalykor at lehet sétálni, dagalykor összezár a víz a sziget es a part között. Időben visszaindultunk, gondoltuk, de mar nem tudtunk átmenni. Laci megpróbálta, de amikor a combjaig ért a víz, visszafordult. Elkezdtünk integetni a vízimentőknek, mint utólag elmondtak, azt hittek, azert integetunk, hogy minden OK. Egyikük végül elkezdett felénk sétálni, majd szaladni a Baywatch-os narancssárga kis nemtommivel, gondoltam, ez nem ugy néz ki,mintha egy felfújható csónak lenne. Mikor atert, mondta, hogy vagy várunk 12 órát az újabb apalyra, vagy atgazolunk a vízen. Cipők, zoknik le, telefonok, kocsikulcs, pénztárca fej fölé, es nekiindultunk. A víz kurva hideg volt, 11 fokos, es a legmélyebb ponton a derekunkig ért. A kocsinál ledobtuk a vizes gatyakat es bugyiban/alsogatyaban ülve jöttünk vissza a hotelbe, ahol a derekam kore tekertem a kapucnis felsomet es sűrű elnezeskeresek közepette osontam fel a szobába a recepción keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése