Marcsi találata

Ennyit remélem minden olvasóm beszél angolul, hihi. A szerző vagy az írói szabadság eszközével élt vagy nem végzett elég alapos kutatómunkát.

Hideg Skócia helyett fagyos iroda

A 19 napos első munkamaraton 10. napjánál tartok, és ma kiderült, hogy nem is lesz 19 nap, mert csalok, és jövő keddre szabit vettem ki. Vasárnap már le kellett feküdnöm délután, hétfőn 9.30-kor már ágyban voltam. Hiába, nem vagyok mai csirke. 

Ez az új munkahely egy kicsit a vicc kategóriába tartozik, de egyáltalán nem panaszkodom. Az első pár napban vártam, hogy majd fokozatosan bevezetnek a Nagy Irodai Életbe, de 3 napig csak vártam, naponta úgy 4-szer a telefon is csörgött, így jobb híján interneteztem. A 4. napon már megkérdeztem a főnököt, hogy van-e valami, amit tudnék csinálni, 1-1 órára vagy ő, vagy más tudott adni iktatnivalót, "tedd ezeket ABC-sorrendbe", "rakd rendbe az irodaszer-raktárat", "vidd ezt a főépületbe (30 perc séta oda-vissza)", és hasonló, az agyi kapacitást terhelő munkákat. Tegnap úgy éreztem, besokallt a főni, Ruth, vagy megunta az állandó kérdezősködésemet, mert amikor feltettem a szokásos kérdést, riadtan nézett rám, és azt mondta: "Miért, unatkozol?" Innentől kezdve szinte biztos vagyok benne, hogy az elődöm sem csinált semmit, felesleges tovább próbálkoznom, a munka itt abból áll, hogy megjelenek 9-kor, elücsörgök 5-ig, és hazamegyek. Mondjuk nincs vele bajom, olvasnivaló mindig van, csak rosszul érzem magam, mert mindenki más el van havazva, de nem az én hibám, hogy nem használják ki remek képességeimet.

De a két munka együtt akkor is fárasztó, ha az egyik helyen mást se csinálok, mint meresztem a hátsómat. Asszem 2 hónap elég is lesz ebből, de titokban reménykedem, hogy vagy az egyetem, vagy a szabadidőközpont ajánl majd másik munkát.

Amúgy ez az egyetemi munkahely:

http://www.qub.ac.uk/schools/mdbs/AboutUs/Facilities/, és itt felülről a második épületben lakozunk mi. Az én helyem a bejárat mellett van, nem meglepő egy recepció esetén, a baj csak az, hogy minden ajtónyitás vagy forgóajtó-pörgetés kisebb jégkorszakkal ér fel, és ezt most nem én találtam ki. Eleve gyanús volt, hogy a lábamnál egy hősugárzót találtam, aztán második nap be kellett vinnem egy plusz vastag kardigánt és nem érdekel, hogy nagymamásan nézek ki. Ma a szokásosnál is szelesebb és hidegebb volt az idő, jobban is fáztam, viszont az irodában mindenhol máshol van radiátor a falon, és ott meg annyira meleg volt, hogy tőlem 2-3 méterre már ment a légkondi.

Autóeladás Belfastban

Elkelt az autó, tegnap jött érte az új tulajdonos (a kb. 15 évesnek kinéző srác, akiről ítam korábban). Gondoltam érdekes lehet az olvasóknak, hogy hogy működik itt a rendszer. Sajnos az otthonival nem tudom összehasonlítani, Magyarországon nem adtam el autót, de úgy képzelem, hogy drága, túlbonyolított és büroratikus, mint minden...

Szóval, van egy 4 oldalas nyomtatvány (itt egy link, nagyítani is lehet), az autó adatai már szerepelnek bene, szín, motorméret, üzembehelyezés éve, tulajdonosok száma, jelenlegi tulajdonos neve, címe, egyebek. A 4 oldal 11 részre van osztva, ezekben szerepelnek a fenti adatok. A 3. oldal alján és a 4. oldalon a tudnivalók az eladással kapcsolatban, más rovatokat kell kitölteni, ha magánszemélynek adod el, és mást, ha kereskedésnek, vagy exportálod. Itt van nagyon érthetően leírva, nem azzal a nyakatekert nyelvezettel, amire valljuk be, itt is hajlamosak a hivatalos szervek, hogy mely rovatokat kell kitölteni az eladónak (csak alá kell írni), és melyeket a vevőnek (2 rovat+aláírás). A tennivalók: az új tulaj kitölti a 6-os rovatot a saját adataival, a 8-asba kerül az eladó és a vevő aláírása és az eladás dátuma, ezek az első oldalon szerepelnek; a 10-es rovat (sőt, az egész oldal) a vevőé, aki ezt a lapot elküldi a hatóságnak, akik kipostázzák az új nyomtatványt, immár az ő adataival. Az első A4-es lapot mi küldjük el, és kész. A srác olyan 5 percet töltött itt, nem kell hivatalokba járogatni, ügyintézőkkel beszélni, hivatalokat hívogatni, ahol nem veszik fel a telefont, vagy ha igen, akkor sem segítőkészek. Mondom, nem tudom otthon hogy működik a folyamat, de meg lennék lepve, ha ennél egyszerűbb lenne.

Kicsi kocsi

jelenleg 310 fonton áll, ma este ér véget az aukció az Ebay-en, ez több, mint amire számítottunk, boldogság. Tegnap is volt, aki megnézte, egy kb. 16 évesnek kinéző srác (persze lehet, hogy 25, van olyan kollegám, aki szintén tininek néz ki, és közben 25 éves), aki rögtön rávetette magát a karosszériára, benyúlt a kocsi alá (a disznó!), gondolom azt nézte, hogy rozsdás-e, szétesik-e a szokatlan figyelemtől. Hát nem esett, pedig még egy próbakörre is elvitte miközben a nagymamája az ő (a srác) kocsijában üldögélt. Elégedettnek tűnt, remélem, felmegy még egy picit az ár. Ha jól emlékszem, az Ebay kb. 30 fontnyi összeget tart meg magának az árból.

Mariannak nem jött be annyira ez a 4 napos szünet, már pénteken nem érezte jól magát, fájt a torka, taknyos volt, ő ráadásul, nem is értem, hogy, de nem tud orrot fújni. Csak szenved, amikor el van dugulva az orra, és valamit bénázik a zsebkendővel, de elég eredménytelenül.

Nem mellesleg 3 nap múlva lesz Marcsi szülinapja, az ajándékokat már pár hónapja/hete megvettem, nehéz volt elrejteni őket, annyira, hogy nem is sikerült, így azt a megoldást választottam, hogy megmondtam neki: "Abban a fiókban vannak a szülinapi ajándékaid, ki ne nyisd!" Igaz, párszor majdnem kihúzta a kérdéses fiókot, mert kerestünk valamit, és kb. az utolsó utáni pillanatban, a keze már a fiók kihúzóján volt, sőt, el is kezdte húzni, amikor eszembe jutott, és rákiáltottam: "Azt a fiókot neeee!"

Ma délután viszem a könyvelőnek a vállalkozás papírjait, számlákat, de szinte biztosan tudom, hogy valami hiányozni fog (mindig így van), pedig óriási mennyiséget szedtem össze, nyomtattam ki, tettem sorrendbe. 

Itthon elfogyott az olivaolaj szappanunk, még otthon (MO-on) vettem tavaly Jomtom-tól, róluk már amúgy is akartam írni. Véletlenül akadtam a honlapjukra, asszem valami Norbi update-es cuccról olvastam, és ők is írtak róla (nem valami kedvezőt). Rengeteg természetes biszbaszuk van, az első látogatáskor órákra ottragadtam. Az olivaolaj szappan nagyon jó, bár Mariant nem tudtam rávenni, hogy használja, kellemes lesz tőle az ember bőre. Plusz kipróbáltam foltos ruhán, kicsit bevizeztem az anyagot, bedörzsöltem a szappant, kiöblítettem (több hónapja bele volt száradva), és a folt kifakult, betettem a mosógépbe, és az a maradékot is kiszedte, el voltam képedve.  Vettem shea vajat is, hát az is remek, én a számra használom, amikor kiszárad. Előtte, mint nagyon sokan, én is Labello-t, meg Carmex-et használtam, de amikor nem kentem velük a számat, mindig rettenetesen kiszáradt, kirepedezett. A shea vaj szerencsére nem ilyen, ha nem használom, akkor se szenvedek a kirepedezettségtől. A honlapon azt írják, hogy volt, akinek az ekcémáját tüntette el. Mariannak néha herpesz jön ki a száján, akinek volt ilyen (nekem nem), biztos tudja, milyen szar, és még csúnya is. Most, ha érzi, hogy kezd kijönni, gyorsan bekeni ezzel a shea vajjal, jó vastagon, és ha ki is jön a herpesz (most például nem jött ki, pár nap után visszahúzódott), akkor se 2-3 hétig csúfoskodik a száján, hanem csak 5-6 napig, és kevésbé lüktet. A harmadik dolog, amit vettem, az a sókő, ez szuperül kiszedi az izzadtságszagot a pólókból és dezodorként is használom az alumíniumosok helyett, amiket a boltokban lehet kapni. Az olivaszappan asszem olyan 700-800 forint volt, de fél évig elég volt, a többi is asszem hasonló árban van, és pl. a sókő szerintem sose fog elfogyni. 

Mivel a szappan elfogyott, vettem az Ebay-en mandula/jojoba/kókusz/levendula szappant meg papaja/citrom/bergamot szappansampont. Ez utóbbi szót lehet, hogy én alkottam (Ms. Kazinczy), de nem tudom jobban leírni. Szappan alakú és úgy kell használni, hogy a vizes hajat bedörzsöli vele az ember, tehát sampon. Mind a kettő nagyon jó, ezeket már Marian is használja. És most megyek a patakhoz természetes vízzel, mángorlóval mosni a ruhákat Ágnes asszonnyal.

Első hét az egyetemen

Már el is telt, ma nem dolgozunk, mert Nagypéntek vagy mi van. Plusz jövő héten se kell bemenni, szeretem ezt a munkát. Egyelőre olyan "már ott dolgozom, de mégse dolgozom"- állapot van, hétfőn (ismét) körbevezetett Ruth, a főnök, (ismét) bemutatott mindenkinek, aztán átmentem a főépületbe, az Adminisztrációra (15 perc séta), megkaptam a belépőkártyámat, de PIN-kód még nincs hozzá, így nem is működik, leadtam papírokat, aláírtam, a szokásos dolgok. Aztán megkérdeztem az irodában, hogy mit tudok csinálni, Ruth semmit nem tudott adni, így neteztem. Ugyanez kedden, ugyanez szerdán, azaz netezés, naponta úgy 3x csörgött a telefon, akkor felvettem. Amúgy a munkahelyem a School of Medicine, Dentistry and Biomedical Sciences névre hallgat, de még senki nem mondta el, hogy igazából mit csinálnak, mert az irodában van posztgraduális részleg is, meg költségelszámoló is, meg ott van az Immunológia iroda is, még nem raktam össze a puzzle-t. Sajnos a recepció elég közel van a bejárathoz, amikor kinyitják, mindig megcsap a szél, első nap bekapcsoltam a lábamnál levő hősugárzót, a második nap bevittem magammal egy vastag kardigánt, és viselem is, mert kisebb tornádók söpörtek keresztül az én területemen. Szerencsére szerdán már kaptam valami majomnak való feladatot, iktatni kellett a hallgatók papírjait, ABC-sorrendben, komoly kihívás volt. De folyamatosan mondom magamnak, ha nincs munka, akkor azt, hogy: "ha azért akarnak fizetni, hogy netezzek, kircsi", ha iktatni kell, akkor: "Ha kell, iktatok én 7 héten keresztül, ez is csak egy munka", meg hálás vagyok, hogy egyáltalán van valami a 2 éves semmittevés után, ilyenkor minden munka jó. Azért azok a napok, amikor az egyetemen vagyok 9-5-ig, és utána rohanok a szabadidőközpontba dolgozni fél 10-ig, kemények.

A kis piros autót feltettük az Ebay-re, szépen megy fel az ára, most 240 fonton áll, ezzel elégedettek is lennénk. Kitettem Facebook-ra is, jelentkezett is egy magyar lányzó, jön megnézni vasárnap, mert beleszerelmesedett az autóba. Az én új autóm, a Fusion, még szokatlan, most már nem fulladok le, mint az első napokban, de amikor elindulok, akkor nem érzem még egyesben, hogy mennyire kell odalépni, és néha úgy indulok el, mintha gyorsulási versenyen lennék, csikorognak a kerekek, én hátrapréselődök az ülésben, és kilövünk.

Délután megyek moziba Zolival (Hunger Games), ez az utolsó napja Belfastban, költözik Londonba, mozi után visszük a reptérre, most meg gitárokat kell csomagolnom, egy őrült amerikai 10-et vásárolt, igaz, annyira nem kell rohannom, a posta Nagypéntek miatt zárva van.