Olyan értelemben, hogy tegnap engedte meg először Marian, hogy forgalomban vezessek. Eddig csak parkolóban, néptelen úton, vagy húsvét este ültem a volán mogott, amikor/ahol nem volt forgalom, de tegnap rendesen a főúton mentem, 60-al, ideges is voltam nagyon. De baromi élvezetes is volt, és úgy voltam vele, hogy ha Marian nem bízna bennem, akkor nem kérdezte volna, hogy ki akarom-e próbálni. Kissé a sávom jobb oldalát preferáltam, mert nem láttam, milyen messze vagyok a padkától a másik oldalon, és elég közel voltam a szembeforgalomhoz, de életben maradtunk.
Szombaton voltunk Naas-ben, Írországban, egy semmi-különös kis városban, ki akartunk mozdulni, mert jó szar volt a múlt hetünk, Mariané különösen. Nem gondoltam volna, hogy a könyvtári munka ugyanolyan veszélyeket hordozhat, mint a rendőri. Jár a könyvtárba sok f.szfej, akik rendszeresen elküldik az ott dolgozókat az anyjukba, mert pl. tartozásuk van, és így nem használhatják az internetet, és ezt nehezményezik, meg ügyvéddel fenyegetőznek. Kurva nehéz agresszívnek lenni egy 150 centis nővel szemben. De jár oda egy 4-5 fős banda is, akik valamelyik közösségi odalon szervezik az aznapi betevő verekedéseiket más csoportokkal. Hangosak, bunkók és be vannak drogozva. Marian szétültette őket, meg kikapcsolta a gépeiket, ha nem viselkedtek, erre majdnem megverték, ki kellett hívni a rendőrséget. És semmi eszközük nincs, amivel megvédhetnék magukat, még gázspray se lehet náluk. A múlt heti incidensek után a főnök végre elment a rendőrséghez, hogy valami megoldást találjanak. Elvileg vannak biztonsági őrök, azaz portások, akiknek múlt héten jutott eszükbe, hogy ők inkább mégse biztonsági őrök, bár a szerződésükben szerepel, ráadásul ha mondjuk életveszélyben van valaki és megnyomja a pánikgombot, akkor is több perc, míg valamelyikük odaér. Szart se ér az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése