Skot gasztronomia

Mar korabban (ugy ket napja) is akartam irni az itteni kajarol, de most elegge pipa vagyok miatta, meg idom is van, igy nekiallok. Hozzatennem, az is tokeletesen kifejezne a velemenyemet, ha ennyit irnek: A skot konyha remekei:

 

 

 

 

es ez utan kovetkezne egy ures lapokbol allo konyv...

Na, ennel azert tobbet irok rola, de az nem lesz hizelgo.

Szoval, eddig olyan haromfele kajat kapunk/kaphato a hotelben:

1. tobbfele zoldseg (altalaban repa, kaposzta, porehagyma, gomba, csicseriborso, stb.) tejszinnel, ez az un. Cream of Akarmi leves

2. lasd mint fent, csak kevesebb level, plusz hallal, ledaralva, akkor valami trutymo keletkezik belole.

3. Fott marha, parolt repa, parolt kaposzta, egyeb parolt vackok, mindez valami huslevel leontve. Ez utobbit ugy hetente 4x kapjuk. Ma is, tegnap is, lassan kezdem ugy erezni magam, mint egy robot, minden nap ugyanaz. Ma annyira fellazadtam (mert amugy baromi lazados tipus vagyok), meg hanyingerem volt tole, hogy a hust meg se ettem, ment a kukaba az egesz. Arrol nem beszelve, hogy altalaban azt kapjuk, ami megmarad elozo nap(ok)rol, a szele megszaradt, a krumpli osszeesett, a karikara vagott repa szelei felfele pondorodnek, mint a soknapos parizsi.

Panaszkodtam Krisnek, a managernek, aszonta, nem lehet nagyon valogatosnak lenni. Mi a valogatossag? Hogy mar szoltam egyszer, hogy nem szeretem a marhat, plane nem ilyen koncentracioban? Fogadni merek, hogy a managerek nem ezt eszik...

Egyenruhás

köszönet Évának és Szilárdnak a képekért:)

kis színes

tegnap történt:

beszélgettem az egyik magyar lánnyal ebédszünetben, aki megemlítette, hogy nekik a szálláson van M1, M2, TV2, satöbbi (valami júpíszis ügyeskedés folytán). Rögtön megkérdeztem, hogy átmehetek-e hozzájuk olimpiát nézni, úgy hajnali 3 fele jövő hét végén, amikor a kézi-, meg a vízilabda-döntők lesznek. Kicsit elkerekedett a szeme, de igent mondott.

A következő lépés az, hogy szabadságot kérek, nem is egész vasárnapra, hanem délelőttre. Erre van egy nyomtatvány, amit ki kell tölteni, megindokolni (!), és elfaxolni Robertnek, a tulajnak, aztán ő elbírálja, hogy jogos-e vagy sem. Ki is töltöttem a papírt, vasárnap délelőttre szabit kérve, indoknak beírtam: jövő vasárnap van az olimpia uccsó napja és szeretnék hajnali 3-tól a magyar csapatnak szurkolni. :) (igen, még a smiley-t is odarajzoltam)

Elfaxoltam, és ahogy sétáltam vissza a faxtól a helyemre, csörgött a telefon. Felvettem, egy férfi volt, aki viccesen annyit mondott: "A magyarok úgyse fognak érmet nyerni." Néztem bután, hogy ki a fene lehet ez, aztán leesett, hogy Robert hívott:) Mondtam, hogy igenis lesz érmünk, mégha olyan sportágakban is, amit rajtunk kívül senki nem játszik. Ezen jól elviccelődtünk, így azt hiszem, meg fogom kapni a szabadnapot:)

Sumburgh Head

Másnap, munka után már vártak rám,és mentünk Sumburgh Head-hez/be/re, puffinokat lesni (Tamás kedvéért:)), valamint a világítótornyot. Vártunk a buszra, aztán vártunk még, aztán kiderült, hogy itt is iskolai szünet van, és a busz nem akkor jár, hanem egy órával később. Végülis a taxi is tök jól elvitt...

Amikor kiszálltunk, a cél a szemünk előtt hevert (a természetben piros kör nélkül látható):

St. Ninian's

Na, kábé mostanra tértem magamhoz a múlt heti megrázkódtatásból. Az történt, hogy szerdán, amikor épp szabadnapos voltam, nagynéném felhívott, hogy mi a címem, mert küldene egy lapot. 5 perccel később látom, hogy két agyalágyult sétál a ház felé, az egyik videokamerával felszerelkezve. Furának találtam, hogy valaki épp ezt a ronda házat akarja megörökíteni, de azt hittem, esetleg valami viking emlék lehet. Ki is néztem az ablakon,hogy jobban megnézzem magamnak az őrülteket, szóltam lakótársamnak, jöjjön ő is. Az üvegen keresztül nagybátyám vigyorgott vissza rám. Más választásom nem lévén, kinyitottam az ajtót, és beengedtem őket.

Egy szónak is száz a vége (legalábbis nálam), jöttek tárgyalni és mellesleg megleptek engem is. Gyorsan fel is kerekedtünk és elmentünk a St. Ninian's szigetre. Csak hogy mozogjanak a sok repülés után:) A szigetet a "mainland"-del egy földsáv köti össze, és csak apálykor lehet átsétálni, egyébként marad az úszás. Busszal mentünk vagy fél órát, aztán át kellett szállni egy másikra, de hogy ne fáradjunk el nagyon, a busz pontosan a másik busz első lépcsőjénél állt meg. Üzenem a BKV-nak: ez szolgáltatás!!

St. Ninian így néz ki: