Utolsó esténk Lisszabonban, ez a legelegánsabb szálloda, amiben eddig voltunk/voltam. Nem tudom pontosan, hány csillagos, talán 4, es annyira drága sem volt, 75 font éjszakánként. Ahogy beléptünk az ajtón, egy portás-szeru figura elvette a bőröndünket. Egy perccel azután, hogy feljöttünk a szobába, egy másik valaki hozta a cuccot. Ilyenkor mi van? Fizetni kell neki? Mennyit? 10 euro sok? Vagy sértőn kevés?
Most mar ismerjuk a dörgést, de elso nap váratlanul kopogtak nem sokkal a megérkezésunk után, ugy 4 óra körül. Nem tudom, miben faradtunk el, de aludtunk. Marian fel sem tudott kelni, en kinyitottam az ajtót, ő aludt tovább. Egy pincér volt, kérdezte, hogy kerunk-e vörösbort, meg vizet, meg hozott edesseget. Nem tudtam, hogy ezért fizetni kell vagy sem, o meg látta a bizonytalanságot, gyorsan mondta, hogy ez ingyenes. Akkor kérjük. Hat az édesség isteni volt, ha tudjatok, kóstoljatok meg: pastel de nata.
Aztán elmentünk sétálni, mikor visszaértünk, észrevettük, hogy mar megint járt valaki a szobában: behuztak a függönyt es nem tudok rá jobb kifejezést, előkészítették az agyat az alvashoz. A paplan a matrac mind a négy oldala alá be volt tuszkolva, most a fej részénél vissza volt hajtva az ágyra. A második naptól fogva kitettuk a 'kérem ne zavarjon' táblát, mert pl. tegnap is sikerült mar 6-kor elaludnom, Mariannak meg 7-kor, biztos valami van a lisszaboni levegőben, vagy nem is tudom, de reggel 7-kor ugy ébredtem, hogy tudnék meg aludni...
A reggeli fenséges, minden, de tenyleg minden van, amit el tudtok képzelni, meg nutella is! Kenyérféléből kb. 6-7 féle, gyümölcs, muzli, sonkakolbaszszalonna, tojás főzve, rántottanak, lágyan, sőt, ha jól láttuk, pezsgő is, de ez elég fura lenne reggelire, lehet, hogy valami mas alkoholos izé.
A közlekedésről annyit, hogy néha Magyarországon éreztem magam, nem a mostanin, ahol minden pöpecül mukodik, hanem meg a régiben: ma pl. azert nem mentünk a Belém Toronyhoz, mert több mint fel órát vártunk a buszra, aminek 9-kor kellett volna érkeznie, de 9.30-kor meg híre-hamva se volt. Idegességemben szétrúgtam egy kukát (látszik, hogy napok óta nem voltam a konditeremben, az lenyugtat). Meg délután is vártuk a villamost, fel óráig semmi, aztán 3 egyszerre. Nooormalis, Margit? De végülis Marian azt mondta, hogy jobb is, hogy igy történt, mert találtunk egy kis kirakodóvásár-szeruseget, ahol vett egy szuper Superman-es hutomagnest.
